Akármit veszünk a játéküzletben, sajnos van benne mindig egy izgalmaz brossúra, ami tájékoztatja a gyerekeket, hogy mi mindenük nincsen még, és mi mindent vásárolhatnának nekik még a szüleik...
Andris már nem is játékaival van elfoglalva, hanem a borssúrával, és nagy keservesen sírva követeli a még nagyobb és még érdekesebb nagy autót, ami neki nincs még.
Mondtam is Andrisnak a múltkor, hogy figyelj ide, ez a brossúra téged csak szomorúvá tesz, ezért én elteszem, jó?
- tk. meglepően jól fogadta..., ha nem is teljesen és abszolút ellenállás nélkül... a lelke mélyén érzi, hogy igazam van...
Most ismét előkerült valahonnan a brossúra, és Andris ismét rávetette magát.
Mondom neki: te idefigyelj. Ez a brossúra úgy működik, hogy mihelyst egy gyerek megkap egy járművet ezek közül, máris mutogat a következőre, ohyg ezt is kéri.
Ez sajnos nem megy, nem tudunk mindent megvenni neked, amit szeretnél, sem magunknak. És egyetlen szülő sem tud mindent megvenni a gyerekének, amit a gyereke szeretne.
Te kaptál jónéhány járművet ebből a kínálatból. Próbálj meg örülni annak, amid van, és nem azon szomorkodni, amid nincs.
A brossúrát rövid úton sikerül ismét eltenni a látóteréből... és hagyja, hogy eltereljem a figyelmét...
Nagoyn okos, értelmes kisfiú. Sikerül korlátokat szabni a birtoklási vágyainak, úgy nézem... :)
