Tegnap bizony volt egy nagy balhénk, kisebb nagoybb testi és lelki zúzódásokat szenvedtünk mindketten... :(
Még szerencse, hogy apának is tudott kicsit panaszkodni rólam lefekvés előtt, és így aztán már tk. majdnem teljesen megvigasztalódva sikerült elaludnunk mindkettőnknek.
Ma reggel már a szokásos forgatókönyv szerint indult a napunk - átjött a szobájából hozzám kicsit az én takaróm alatt melegedni. Nagyon megpuszilgattam mindenhol a kis buksiját.
Később a reggeli után azért a biztonság kedvéért még óvatosan megkérdeztem, hogy maradt-e még valami fájdalom a fejében vagy a kis lelkében.
Mire azt felelte : - Ma kikakálom! Anya, te is kikakáltad?
- Igen, kisfiam, én is kikakáltam.
- Anya, nagyon szeretlek.
- Én is nagyon szeretlek kisfiam.
