Tanítgatom Andrist, hogy annak örülök a legjobban, ha úgy szólít, édesanyám!
És ha még azt is hozzáteszi, hogy légy szíves, kérlek szépen, legyél szíves, szeretnék, vagy hasonló, akkor szinte egészen biztos lehet benne, hogy teljesül a kívánsága.
Amikor bohóckodik, akkor azt mondja: édespanyám.
De amikor nagyon nagyon szeretne valamit ,akkor összeszedi minden illemtudását, és úgy mondja csilingelő, kedves, hízelgő hangon: édesanyám!
Valamelyik reggel már az ágyából így szólított - úgy kiugrottam én a sajátomból, mintha tüzes vassal égettek volna meg! annyira boldog voltam, hogy ilyen szépen szólít engem a kisfiam, siettem, hogy meghallgassam a kívánságát - ami nem volt más, csak hogy takargassam még őt be egy kicsit, hogy hadd aludjon...
