Kisfiam nyaggat, hogy építsek neki új vasútat.
Mondom neki elég elkámpicsorodva - kisfiam, én olyat nem tudok... :(
Megfogja a kezemet, bíztatóan rámnéz, és lelke legmélyéből felszakadva azt mondja lelkesen: csinálj olyat, amilyet tudsz!
kész, teljesen le vagyok kenyerezve, elomolva a lágyságtól és szeretettől építgetem a vasútat, kanyarog ide oda, és nem is tudok teljesen zárt pályát építeni a sok elágazás és felüljáró forgatagában, de látom, neki így is tökéletesen megfelel...
Az oviban tanulja ezt. Fantasztikus munkát végeznek a nevelők, hálás vagyok nekik!
