Utóbbi időben gyakran előfordul, hogy Andris nem akar bölcsibe menni.
Apja azt mondja, ne adjam alá a lovat még én is, hogy nagy kerek szemekkel kérdezgetem, hogy miért nem? - Apa tegnap is sikeresen berámolta a sivalkodó kismanót a babakocsiba, és tény és való, hogy két perc múlva már békésen haladnak az úticél felé, és az is igaz, hogy minden egyes alkalommal úgy kell elhozni a bölcsiből, hogy alig lehet elköszönni a többiektől.
Szemmel láthatóan szeret ott lenni, vidám, mosolygós, ugrabugrál, szaladgál, Alexander egy külön fontos kapocs most a számára, tehát semmi különös gond nem igazán lehet.
Ma reggel azonban megint erősen tiltakozott, amikor a bölcsibe indultunk volna reggel.
Gondoltam, na, most utánajárok, mi lehet.
Kérdeztem : bántott téged valaki az oviban?
Nem. Nekem fájok az oviban. - és potyognak a könnyei (!!)
Hm. Mutasd, hol fájsz?
Mutatja a kis combját.
Mondom, mitől fáj ott?
Leesek.
Nem lehetne, hogy vigyázz, hogy ne ess le?
De.
És szófogadóan öltözködik és készülődik a bölcsibe.
Huh. Remélem, megoldódott a rejtély!
